Hogyan tanítsd meg a Dogodat emberül

2017.02.01

Ebben a fejezetben ahhoz próbálok segítséget nyújtani, hogy a kiskutyá­val járó problémák is zökkenőmentesen és minél hamarabb megoldódja­nak. Hangsúlyoznám, hogy ezek is általános dolgok, és bár kifejezetten dogos tapasztalatból íródtak, minden kutya lelke más és más, tehát ez is csak segítség és nem szentírás!

Biztosan lesz majd pár mondat ebben a fejezetben, amit már más fejeze­tekben olvastál vagy olvasni fogsz, de azt hiszem ezeket a dolgokat nem is árt sokszor megismételni.

Még egy fontos dolgot szeretnék kihangsúlyozni a kiskutyanevelés során: jó dolog, ha a kutyánkat meg tudjuk tanítani a mi nyelvünkön, de ehhez nekünk is meg kell tanulni kicsit kutyául! Hiszen hiába intelligens és okos a mi kutyánk, kell egy közös nevező, hogy mindketten értsük egymás jelzéseit. Tehát előrebocsátom, hogy a kutyatartás nem csak a ku­tyák alkalmazkodásáról szól, hanem a gazdinak és családjának is kell kompromisszumokat kötni.

Mindenek előtt tartsuk szem előtt, hogy egy kicsi apróságról beszélünk, akit bármilyen körültekintő szeretettel vett körül a tenyésztő, az élete akkor is fenekestül felfordul amikor a gazdihoz kerül. A mami mellett megtanulta, hogy hogyan legyen kutya, a testvérektől megtanulta, hogy hogyan kell kutyául játszani, de a mi feladatunk az, hogy a kutyánkat megtanítsuk emberül! Nekünk kell megtanítani neki, hogy a házon, a lakáson belül, emberek között mi az, amit szabad, és mi az, amit nem szabad! Nekünk kell megtanítanunk arra, hogy mit várunk el tőle ahhoz, hogy jó társai legyünk egymásnak éveken keresztül!

Új közeg, új élmények, új szagok, új hely, és amikor már mindezeken át­szaglászta magát a jövevény, rájön, hogy nincs ott a mamája, nincsenek ott a testvérek. Ekkor kezdődik a pánik...

Ha lakásban tartjuk a kicsikét, nem is biztos, hogy sírdogálni fog. Ha a helye jól van kiválasztva, és látja a családot, a gazdit, lehet, hogy egyből leköti magát a gazdi figyelésével, aki persze úgysem tud úgy elmenni mellette, hogy ne simogassa meg, úgyis hozzá szól időnként, és persze mellé ülve még a fülébe is búg majd pár megnyugtató mondatot. Fontos, hogy a dogot mindig következetesen neveljük, és ez vonatkozik az első napokra is! Mindig jusson eszedbe ez a mondat, ha megsajnálod: amit egyszer megengedsz, az onnantól fogva jár neki!

Tehát, akkor sem engedjük fel az ágyra, ha sirdogál, és nem engedjük be a házba, ha kertben akarjuk tartani! A dogok hihetetlen intelligens kutyák, mindent megjegyeznek. A kiskutyákra jellemző módon, sokkal előbb jegyzik meg a gazdi apró kilengéseit, mint azt, hogy nem szabad lelopni a vacsorát az asztalról.

Ha a kutyus valami rosszat csinál, mondjuk neki határozottan, hogy NEM! Az is nagyon fontos, hogy mind dicséretre, mind szidásra ugyanazt a di­csérő vagy szidalmazó szót és hangsúlyt használjuk (pl: nem, okos). Ha így cselekszünk, hamar meg fogja tanulni, hogy mi mit jelent.

Sokszor előfordul az is, hogy a kiskutyánk játék közben nagyon erősen harap, ezzel fájdalmat okozva a gazdinak. Ilyenkor bevált módszer, hogy kicsit erősebben beletoljuk a kezünket a szájába, úgy, hogy neki már kellemetlenné váljon. Rá fog jönni, hogy nem a tesóval játszik, a gazdival így nem lehet. Mindig legyen a kiskutya helye körül játék, ami az övé, a tömör gumiból készült labda sokat segít abban is, hogy a tejfogak kies­senek. Ha olyan dolgot rágcsál, amit nem szabad, vegyük el tőle, mond­juk neki, hogy NEM, és adjuk oda a saját játékát. Amikor azt rágcsálja, dicsérjük.

Amikor egy kiskutya új helyre kerül, előbb-utóbb elkezdi védelmezni, őrizni saját helyét, ezért ha abba a helységbe készülünk bemenni, ami­ben őkelme tartózkodik, belépés előtt mindig szólítsuk meg őt, vagy csak köszönjünk neki, hogy tudja, nem betolakodó érkezik, hanem hőn szeretett gazdija.

Fontos dolog, hogy kiskutyánkat (és nagykutyánkat se) ébresszük fel hir­telen, mert nem tudhatjuk, hogy az milyen reakciót vált ki belőle. Lehet ez ijedség, agresszió, ami esetleg egy életre nyomot hagy a lelkében!

A szobatisztaságra szoktatás csak akkor kezdhető el, ha a kicsike már teljesen otthon érzi magát új környezetében! Ha sikerül eljutni vele a kertig, nagyon dicsérjük és jutalmazzuk őt! Ha véletlenül "besikerül" a dolog, hívjuk oda, mutassunk rá, és használjuk a NEM szót, majd rögtön vigyük, vagy zavarjuk ki. Amennyiben lakásban tartjuk, sokszor vigyük ki őt, evés, ébredés után azonnal. Ne feledjük azonban, hogy a kutyus addig nem mehet utcára, amíg meg nem kapta a szükséges védőoltáso­kat. Addig próbáljuk olyan helyre szoktatni, ahol könnyen tudunk utána takarítani.

Nagyon fontos, hogy soha ne vonjuk meg sem a vizet, sem az ételt ked­vencünktől azzal a céllal, hogy majd akkor kevesebbet pisil, vagy nem kakil be! Célt nem érünk vele, de a kutyus egészsége szenvedheti meg a gazdi butaságát! Türelemmel és következetességgel biztosan célt érünk, és hamar szobatiszta lesz kis barátunk.

Még egy dolgot szeretnék előre bocsátani: a Német Dog későn érő típus, de nagyon hamar tanul. Szeretnék megkérni minden leendő dog tulaj­donost, ne próbálja megtekerni az idő kerekét, és ne akarja 8-10 hóna­posan engedelmességi vizsgára vinni kedvencét! Csak olyan kiképzőhöz vigye kutyáját, aki már többször foglalkozott doggal, mert egy pofon vagy egy "megcibálás" örök életére nyomot hagyhat a lelkében!

14-16 hónapos kora előtt csak az alapvető engedelmességhez tartozó dolgokat tanítsuk meg neki, például behívás, ül, fekszik, lábhoz, helyben maradás. Az extra dolgok csak ezek után következhetnek.

Nagyon sok kutyás hibázik, amikor kutyája nem jön vissza elsőre, csak mondjuk 10. hívásra, akkor megbünteti őt. Soha ne tegyünk ilyet! Ha visszajön, mindegy hogy hányadik szólásra, dicsérjük, hiszen teljesítet­te a parancsot. Büntetni csak abban az esetben szabad, ha elszalad, mi utána szaladunk, és úgy kapjuk el. A dogoknál bevált módszer, ha nem jön elsőre vissza, elkezdünk az ellenkező irányba szaladni, miközben hív­juk őt. Egyből irányt fog változtatni, látván, hogy a gazdi távolodik.

Soha ne csibészeltessük be dogunkat, csak ha nagyon tapasztalt és képzett gazdik vagyunk! Szocializáljuk őt türelemmel, rend­szeresen menjünk vele emberek és kutyák közé, neki is fontos a társaság. A dog egy nagyon ember-centrikus kutyafajta, ne vadítsuk el az emberektől és a többi kutyától, ne kényszerítsük fajtájához méltat­lan viselkedésre! Nyugodjunk meg, attól, hogy jól szocializált, a területét bőszen fogja védeni.

Remélem segíthettem minden gazdinak és (egyelőre) csöppségnek összeszokni és megérteni egymás nyelvét.

Kedves Gazdi! Kérlek, mindig, amikor a kutyádra nézel, jusson eszed­be az, hogy a tenyésztő, akitől a csöppséget hazavitted, gyermekeként vigyázott rá! Ott volt, amikor született, sőt már az anyja hasában óvta, védte, minden szeretetét, törődését, tudását beleadva gondozta, etette, nevelgette amíg hozzád nem került! Biztos vagyok benne, hogy minden tenyésztő, aki a keze alól kiad egy kiskutyát, meggyőződik arról, hogy jó gazdihoz adja őt. Légy Te is jó gazdi, vigyázz rá úgy, ahogy azt a tenyész­tője tenné, és biztosíthatlak, hogy egy olyan társat kapsz a következő 10 évre, hogy nem fogod megbánni!

Ha bármikor kételyekben szenvedsz, hívd bártan a tenyésztőt, biztos, hogy szívesen segít majd a legjobb tudása szerint, és örülni fog, hogy hall kiskutyusáról, akkor is, ha már nem is olyan kicsi.